Gyulai Könnyűbúvár Klub

 

A búvársport szakágai közül a legnépszerűbb az uszonyosúszás, mely uszodai sportág. Gyorsaságával és látványosságával kiemelkedik az uszodai sportágak közül, ezért is nevezhetjük az „uszodai Forma 1”-nek. Hazánkban, évek óta a legeredményesebb nem olimpiai sportág.  Búvárúszásban a legfontosabb felszerelési eszköz az uszony, amelynek segítségével a versenyzők lényegesen gyorsabban haladnak a vízben, mint a klasszikus úszók. A sportolók napjainkban már kizárólag a gyorsabb úszást biztosító delfin lábtempót (lábaikat összezárva együtt mozgatva) használják. Ehhez a speciális mozgáshoz lett kifejlesztve az úgynevezett delfinuszony (monofin), amely alakjáról kapta a nevét. A nagyméretű uszonylapon két uszonyfej van rögzítve, tehát a versenyző mindkét lábát egyszerre használja az uszony mozgatására, eltérően a klasszikus búvár uszonyoktól, ahol mindkét lábon egy-egy külön uszony van. Az uszony mérete nincs korlátozva. A levegővételhez a felszíni úszásnál légzőcsövet (snorkel, max. hossza: 48 cm) használnak. Búvárúszásnál, a légzőcső helyett, légzőautomatával felszerelt, sűrített levegővel (200 bar) feltöltött, speciális búvárpalackot használnak. Ez alól, az 50 m-es búvárúszás a kivétel, amelyet egy levegővétellel teljesítenek a versenyzők.

 

Úszás fajták és a versenytávok, felnőtt korcsoport (női, férfi): felszíni úszás (50, 100, 200, 400, 800, 1500, 4×100, 4×200 m), búvárúszás (50, 100, 400m), uszonyos gyorsúszás (50, 100, 200 m) (kisméretű, gumi – műanyag uszonyokkal történik az úszás)  Szabadvizekben kerülnek megrendezésre a hosszú távú uszonyosúszó versenyek, melynek programjában (6.000 m, 20.000 m) egyéni és (4×3.000 m) váltó, valamint a tájoló búvár versenyek, ahol különböző (háromszög, négyszög és csillag) víz alatt kijelölt alakzatok csúcspontjait megkeresve  kell a távot (egyéniben és, vagy 3 fős csapattal) teljesíteni.

 

Az egykori MHSZ klubban működő tagok sokaságából álló úszócsoport egyre jobb eredményei lehetővé tették, hogy 1976 – ban megalakuljon az MHSZ-KÖVIZIG Könnyűbúvár Klub. (Az MHSZ megszűnése után, KÖVIZIG-VÁRFŰRDŐ Könnyűbúvár Szakosztály lett a búvárklub neve.)

A klubnak akkor, hármas feladatot határoztak meg a vezetők.

  1. A versenyző szakosztály fenntartása, fejlesztése.
  2. Honvédelmi előképzés a Magyar Néphadsereg számára.
  3. Népgazdasági feladatok teljesítése.

A sportsikerek egyre magasabb szinteken jelentkeztek.

 

Reisz József (Charlei), a kezdetektől edzőként (két évig versenyzőként is) irányította a munkát, hozzá csatlakoztam 1981 – ben, az edzői pályám kezdetén én, Ambrus Imre, mindenki Hanzi- ja. A következő évtől, már napi két úszóedzés, és heti három (kondicionális) szárazföldi edzés fokozatos bevezetése vált szükségessé, a még jobb sporteredmények elérése érdekében. A klub titkára, Kárnyáczki Imre lett. Mind végig, rendkívül jó összhangban, magas szakmai szinten tudtunk együttdolgozni. Az utánpótlási feladatokat, – időrendi sorrendben – Kolosa Istvánné (Ildikó), Kovács István, Bányai János, Gáspár Ervinné (Eta néni), Felföldi Anikó, Szentléleki Béláné (Éva) és Tóth Szilárd látták el.

 

A közös munkánk kezdetén, Charlie és én, meghatároztuk azt a 4 + 1 alaptételt, amelyekhez a további edzői tevékenységeinket igazítani fogjuk. Ezeket, mindvégig be is tartottuk!

  1. A doppingmentes, egészséges, egyénre szabott edzések vezetése.
  2. A versenyek ne céljai, hanem eszközei legyenek a sportolók mentális, pszichés és fizikai fejlődésének.
  3. A vidám hangulatú, de kemény, következetes és céltudatos edzésmunka természetessé tétele.
  4. Sportolóink önmagukért és másokért való kiállására, klubtársak közötti empátiára a klubhoz történő lojalitásra, az ellenfelek tiszteletére nevelés.
  5. + „a rajtkövön mindenki egyedül van”, de az odáig vezető úton, a lehető legszélesebb körű felkészítést, tudást, erőt, akaratot kifejlesztünk számukra ahhoz, hogy sikeres emberek lehessenek.

Sorra jöttek a szép eredmények, pedig klubunk mindvégig csak egy pályával gazdálkodhatott az uszodában.

 

Robbanásszerű fejlődés és páratlan sikersorozat kezdődött Gyulán az uszonyos és búvár sportban. Megszámlálhatatlan hazai kupa – és bajnoki érem, korosztályos és felnőtt ranglistavezetés, csúcsjavítás, és nemzetközi színtérre kilépés jellemzi ezt az időszakunkat.

Az aranykorszakot, – az MHSZ megszűnése után – Szakosztállyá alakulásunk időszakában értük el. Ekkor, – az időnként tucatnyi válogatott és válogatott jelölt sportolóval – négy évig legyőzhetetlennek bizonyultak idehaza a legjobb versenyzőik.

Például, a 4×100 – as férfiváltónk, – az Országos Bajnokságokon, két alkalommal is, – képes volt még „saját magát” is legyőzni, így más csapatok ölébe pottyantani a bajnoki címet. Olyan erős sportolói gárda állt rendelkezésre, hogy a váltókból, – ha a szabály ezt engedi – kettőt is indíthattunk volna egy versenyen, biztos nyerési esélyjel.

 

A 4×100 férfi váltónk magyar csúcsát 5 évig megközelíteni sem tudták, pedig az eredmény egy olyan versenyen született, ahol érdemi ellenfelek nélkül kellett a fiúknak úszniuk, ráadásul előre tudták, hogy sem Charlei, sem én, nem tudunk jelen lenni, azon a bizonyos orosházi vidékbajnokságon. A versenyzőink, ezért előre elhatározták, hogy a két edzőjüknek ajánlják majd az eredményt. A csúcsot, – hat év multán – csak az új típusú, gyorsabb, „répa” uszonyokkal sikerült megjavítani.

Ifjúsági és felnőtt kontinens Bajnokságokon 22 db dobogós helyezés, Világjátékokon és Világbajnokságokon 16 db szépen csillogó, fényes érem volt a „termés”.

Viszont, két eredmény hiányzik a „tarsolyunkból”, a világbajnoki aranyérem, és sportágunk felvétele az olimpiai játékokra.

 

Petróczki Zsombor második világbajnokságára való felkészítéséhez fűződik. A rendkívül kemény, embert próbáló edzések után következett az OB, Dunaújvárosban. Tudtam, – az edzésidőkből – hogy óriási eredményekre lehet képes, és sikerül majd szintet úsznia a VB, Kolumbiai versenyére. Mind a négy versenyszámában országos csúccsal nyert úgy, hogy versenyszámonkénti minden futamban megjavította az előző futamában felállított saját rekordjait is. A legizgalmasabb mégis, a 200 m uszonyos úszás döntője volt, ahol – titkon reméltem – első (8 éven keresztül egyetlen) magyarként sikerülhet majd, a bűvös 1’ 30” (másfél perc) belüli idővel nyernie.  Megcsinálta – 1;29,82! Nem szégyellem, ezt örömömben meg is könnyeztem. Tetézve a boldogságomat, Zsombi hálája jeléül, nekem ajándékozta ezt az aranyérmét (lásd a címlapon). Máig őrzöm! Köszönöm!

 

Mi, gyulai uszonyos és búvárúszók, amellett, hogy eredményeinkkel egyre híresebbé tettük városunkat, – nem csak Magyarországon, hanem a világ különböző nagyvárosaiban is – legfőbb erényünk mégis az volt, hogy a sportág szeretete mellett, saját kemény munkánkkal is igyekeztünk egyesületüket fenntartani. A 1984 – től, – 16 évig – szinte évente elismerte és jutalmazta a mindenkori városi, megyei és országos vezetés a gyulai Búvársport sikereit mind versenyzőinek, mind pedig, edzőinek „Gyula Sportjáért” „Év Sportolója” „Legeredményesebb Szakosztály” „Év edzője” stb.

 

A kicsiny, de annál eredményesebb klubunk „úttörő” utat járt be a sportágunk városunkban, hazánkban és a nagyvilágban történő megismertetésével. Eközben mind népszerűbbé téve Gyula városát és Magyarországot a világ négy égtája felé. Az évek során egyértelművé vált, hogy boldogan és nagy örömmel jönnek más csapatok versenyezni Gyulára. Ez, még ma is büszkeséggel tölt el engem.

A felsorolt eredményeinkre és erényeinkre hivatkozva, meggyőződéssel és tisztelettel kérem, a Gyulai Értéktár Bizottságot, hogy járuljon hozzá klubunk felvételéhez, a Nemzeti Értéktárba.

 

Készítette és a fotókat biztosította: Ambrus Imre

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CAPTCHA

*