Apor Vilmos munkássága

 

Apor Vilmos 1892. augusztus 29-én főnemesi család sarjaként született Segesváron. Édesapját, Apor Gábor Háromszék megyei főjegyző bárót korán elveszítette, édesanyja Pálffy Fidélia, egyedül nevelte 6 testvérével együtt. Gimnáziumi tanulmányait Kalksburgban és a kalocsai Jezsuita kollégiumban végezte, teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is szerzett doktorátust. Mindig is papi pályára készült, gyermekkorában szertartáshoz szükséges kelyheket és egyéb szereket kért ajándékba, középiskolai tanulmányai után is rögtön teológiai tanulmányokat kezdett volna. Édesanyja szerette volna, hogy menjen jogi egyetemre előbb, s ha ott leszolgálja az önkéntes évet, áldását adja a papi pályára. Vilmos azonban utolsó középiskolai karácsonyára azt kérte, hogy azonnal mehessen kispapnak, melybe édesanyja végül beleegyezett. A nagyváradi egyházmegye papjaként először Gyulára került káplánként. Pappá szentelése előtt így írt: „Életem legfontosabb elhatározása előtt állok, arra készülök. A három magasabb rend, melyet most felveszek, mintegy azon szögek, melyek Krisztus keresztjére erősítenek egész életemre.” 1915. augusztus 31.-én érkezett Gyulára, a plébániára való belépése előtt, rövid, forró imát mondott a kapunál. „Visita quamvis Domine habitationem istam” /Ámbár látogasd meg Uram ezt a hajlékot./ Első szentmiséjét szeptember 1-én tartotta. Első gyulai szolgálata azonban nem tartott sokáig, 1917. január 17-től tábori lelkészként helyezték egy kórházvonatra, mellyel Erdélybe, majd az olasz front közelébe, végül Ausztriába és Kelet-Magyarországra került. Két hónapig tartott eme küldetése, majd rövid időre visszatért Gyulára, de július elsején a nagyváradi szeminárium prefektusává és dogmatika tanárává nevezték ki. Apor Vilmos szívéhez viszont közelebb állt a lelkipásztori munka, ezért főpásztora 1918 augusztusában visszaküldte Gyulára, immár plébánosnak. Apor Vilmos 1918 és 1941 között volt Gyula plébánosa. Fiatalon került Gyulára így az idősebb és kritizálásra hajlamos urak nem is csináltak titkot belőle, hogy idősebb plébánoshoz szoktak. De ahogy telt az idő, Gyula lakossága lassan egy emberként sorakozott fel a szerény, szegényeket kedvelő lelkipásztor mögé. Apor Vilmos, amikor csak tehette úton volt. Sorra látogatta a zsellérházakat, elbeszélgetett lakóival, tanította őket, nem zárkózott el semmi és senki elől, egyformán szeretetreméltó volt előtte minden ember. Szerkesztette a helyi katolikusok „Őrszem” című egyházi lapját. Megalakította a Szociális Misszió Társulatot, az Urak Mária Kongregációját, a Lányok Mária Kongregációját, elnöke és vezetője volt az Egyesült Katolikus és Polgári Körnek. Törődött a fogyatékossággal élő gyermekekkel is, elnöke volt a Békésmegyei és Kisújszállási Pártfogó Egyesületnek. Híveivel közösen létrehozta az első napközi otthont Máriafalván, amelyet iránta való szeretetből „Báró Apor Vilmos Napközi Otthonnak” neveztek el. Majd ezután létrehozta a Szent István Napközi Otthont a Galbácskertben. Ezeknek az intézményeknek a fenntartásában, gondozásában aktív szerepet vállalt ő és az általa alapított Szociális Misszió Társulat is. A hét kijelölt napjain, az ajtaja előtt álltak sorba a szegényebbek, akik között Apor Vilmos minden nélkülözhető fillérjét szétosztotta. Igazán boldognak csak akkor látszott, ha segíthetett és adakozhatott. 1941-ben elnyerte a Gyula város díszpolgára címet.

„Pap vagy te mindörökké” mondta róla édesanyja, Pállfy Fidélia. Apor Vilmos mindig is pap akart lenni. Nem aulikus, nem tanár, hanem a hívek szolgálója. Több káplán és hitoktató segítségével végezte el mindennapi munkáit. Hétköznapokon nagyon korán kelt, bemutatta hajnali szentmiséjét, megreggelizett, majd útnak indult, hogy betegeket, kórházakat, iskolákat, börtönöket látogasson, olyan helyeket, ahol lelki támaszra van szüksége az embereknek. Mindig megtalálta a legfinomabb hangot, ha szólnia is kellett valamiért. Az inasiskolában ő látta el a hitoktatást is. Apor Vilmos szívesen fogadta a felkéréseket, hiszen ezáltal még több embernek tudott segíteni.

Sikeresen ellen állt a tanácsköztársasági idő alatt is az egyházellenes rendeletek foganatosításának és ugyanezt megtette, mikor a város román megszállás alá került. A román hadsereg számos gyulai polgárt, katonát internált a Tanácsköztársaság „segítéséért”.Apor Vilmos személyesen utazott Bukarestbe audienciát kérve Románia angol származású királynőjétől és ennek következtében az elvitt gyulai lakosok egytől egyig hazatértek.

Megvalósult a vallási ökumené plébánossága alatt. Szívesen látogatta a protestáns rendezvényeket is és – bár hivatalból nem kellett volna – megnyugtatta a vegyes házasságtól félőket, mondván a szerelem nem nézi, hogy az egyik fél katolikus, a másik református.

Apor Vilmos nem csupán prédikált Krisztus követéséről. Az embertársi szeretet, a szolgáló, fáradságot és magánéletet nem ismerő szolidaritás, humanizmus és türelem jelképévé emelkedett.

1941. január 21-én dr. báró Apor Vilmost a Szentszék a győri egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki. Február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelte püspökké dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, dr. Glattfelder Gyula csanádi és dr. Czapik Gyula veszprémi püspök segédletével. A felszentelési ünnepségre a győri káptalan és vezető papság több tagja utazott Gyulára. Eredetileg Győrött tervezték a szentelést, de a hagyomány szerint a gyulai hívek iránti szeretetből Apor Vilmos, Békés vármegye főispánjával együtt közösen kérte a hercegprímástól: „kegyeskedjen Gyulán elvégezni a püspöki felszentelést.” Különös meghittséggel gondoltak a helyiek arra, hogy plébánosukat ott szentelik püspökké, ahol lelkipásztorkodott.

1942. március 1-én, szombaton délután három órakor érkezett Apor Vilmos püspök Győrbe és haláláig ott szolgált. Vértanúhalála 1945. Húsvéthétfő hajnalán következett be.

 

„Vértanú volt, aki életét önként és bátran és hősiesen, a felebaráti szeretet krisztusi parancsát teljesítve áldozta fel.” írta róla Dr. Pataky Kornél, győri megyéspüspök.

 

Apor halálát követően 1949-ben Gyulán, a Németvároson a Szent József templom körüli teret, kellő diplomáciával és bátorsággal felvértezve, róla nevezte el a város, dacolva az elnyomó hatalommal, dacolva, hogy Apor Vilmost, mint osztályidegent, sőt osztályellenséget tartották számon. Az általa épített Napközi Otthon falán elhelyezett emléktábla is folyamatosan őrizte emlékét, még ha haláláról, nem is lehetett hosszú évtizedeken keresztül beszélni. 1987-ben a két gyulai templom mennyezeti secco-in is Patay László alkotásaként megjelent alakja, jelezve volt híveinek emlékezetét, nem felejtették el vértanúvá lett szeretett plébánosukat. 1989 tavaszán a belvárosi templom külső falán Bakos Ildikó domborművét helyezték el, mely Apor Vilmost ábrázolja. 1997 nyarán a belvárosi templomban Gyulay Endre megyéspüspök megáldja Simon M. Veronika Apor Vilmos püspököt ábrázoló festményét, melyet a templomban helyeztek el. 1997 őszén II. János Pál pápa boldoggá avatta Rómában Apor Vilmos Vértanút, volt gyulai plébánost. Ezzel lehetővé vált nyilvános tisztelete is az egyház liturgiájában. Ünnepét május 23-ra tette a pápa. 1998 nyarán került fölavatásra Boldog Apor Vilmos bronzszobra a belvárosi templom előtti téren Bocskay Vince szováti szobrászművész alkotása. 2000-ben elkészült az Apor Vilmos emlékszoba a Józsefvároson a róla elnevezett téren és az emléktábla a plébánia falán. A Koloss István által 2000. évben szerzett mise szintén az emlékezést szolgálja, kérve égi közbenjárását volt gyulai híveiért és az egész magyar népért. A plébánia több ereklyét is őriz Apor Vilmos kihullott véréből, melyből az egyik a belvárosi templomban tekinthető meg.

 

Szappanos Gábor Máté