Dr. Mosonyi Emil professzor emlékszobája és a Tájvízház

 

Dr. Mosonyi Emil (Budapest, 1910. november 10. – Karlsruhe, Németország, 2009. április 24.) Kossuth- és Széchenyi-díjas világhírű magyar vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának emlékszobája a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett Tájvízház bemutatóház épületében található.

Dr. Mosonyi Emil a nemzetközi és hazai vízépítő társadalom és tudományos élet világhírű alkotója, kutatója, számos mérnökgeneráció mértékadó oktatója.

A dolgozószobája berendezését ajándékozta az emlékszoba létesítéséhez, berendezéséhez, számos tárgyi- és írásos, képi dokumentációs emlékkel együtt, melyek megismertetik életútjával, munkásságával, személyiségével a látogatókat. Számos szakmai és baráti szál fűzte a Körös-vidékhez, ahol pályája elindult, és a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz, Gyulához, ahová élete utolsó évtizedében többször ellátogatott feleségével. 

Dr. Mosonyi Emil pályakezdése erőteljesen kötődött Békés megyéhez, és itteni tevékenysége a térség műszaki kultúrájának fontos részévé vált. Fiatal mérnökként az első jelentős munkái a Békésszentandrási duzzasztómű statikai tervezése és a mezőtúri Árvízkapu tervezése voltak. Ezek a munkák akkor Békés megye szempontjából a túlélés esélyét jelentették. Trianon után a térség gazdasági szempontból felértékelődött, a korábbinál nagyobb figyelem fordult a bázis felé. A 30-as évek alföldi aszályai tovább növelték a társadalmi nyomást.

A professzor úr által tervezett művek ma is a Körös-vidék vízgazdálkodásának alaplétesítményei, ma is kiválóan szolgálják a térség biztonságát és a vízigények kielégítését.

Maga is többször nyilatkozott a Békés megyéhez fűződő különleges viszonyáról. Egy 2005-ben fogalmazott levelében így írt erről:

„…Békés megye, a Körös- völgye Magyarországnak az a része, amelyhez különleges szakmai és emberi kötelékek fűznek. Mert ezen a területen szereztem meg azt a mérnöki gyakorlati tudást, amely később – még több évtized után, Németországban és számos más országban – nagy hasznomra volt nehéz problémák megoldásához és az oktatásban. És ezen a területen szereztem, mint fiatal mérnök, jóbarátokat. Számos társulati, nálam jóval idősebb igazgatótól és főmérnöktől sokat tanultam.”

Békés megyéhez fűződő kapcsolatainak ápolásában nagy szerepe volt dr. Goda Péter vízügyi igazgatónak, aki a professzor urat – nagy tisztelőjeként – több alkalommal hívta meg Békés megyébe, és Bak Sándor vízügyi igazgatónak, aki utódjaként szintén jó kapcsolatot alakított ki az általa nagyra becsült professzorral és számos országos és helyi vízügyi szakember vált a professzor úr közvetlen modorának, szerénységének, nagy tudásának tisztelőjévé. Az is a kötődést erősítette, hogy a kiváló békés megyei újságíró, dr. Árpási Zoltán készítette el a professzor úr életét, munkásságát végigkísérő riportkötetet 2006-ban.

 

Az Emlékszobának helyet adó Tájvízház bemutatása

 

A Tájvízház – Gyula, Városház utca 25. számú ház – önmagában is települési érték. Nem csak kora és helyi védettsége miatt, hanem mert lakóinak különleges története van. A legrégebbi térkép, amelyen már beazonosítható a Gyula, Városház utca 25. számú ház, 1806-ban készült. A Halácsy Miklós által 1859-ben készített térképen már a ház alaprajza is látható. Az 1859-ben tartott birtokösszeírás és népszámlálás adataiból tudható, hogy a ház tulajdonosa ekkor Popp József mézeskalácsos volt, és bérlőként a házban lakott Karl Fischer bécsi festő, a gyulai rajziskola tanára. Karl Fischer a bécsi akadémián tanult. Elsősorban attól vált ismertté, hogy tőle vette az első rajzleckéket az akkor Gyulán, nagybátyjánál élő ifjú Munkácsy Mihály, és az ő műtermében találkozott Szamossy Elekkel, aki pártfogásába vette és a művészi pályáján elindította.   Popp József halála után fia, Popp Alajos folytatta tovább a mézeskalácsos mesterséget, aki viaszgyertyaöntő iparengedéllyel is rendelkezett. Popp Alajos 1887-ben, 47 éves korában bezárta mézesbábos üzletét, felhagyott családja ősi mesterségével, házát átalakítva abban gőz- és kádfürdőt nyitott. A Popp, majd a Mandorf és Lampel család birtokában, az épületben 78 éven keresztül gőz és kádfürdő működött, a gyulai emberek egészségét szolgálva. Az ingatlan 1986-ban került a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésébe.

Az ember és víz kapcsolata, fejlődésének története, minden nemzet kultúrájának része, melynek bemutatása a társadalom számára fontos feladat. Ez a gondolat vezette a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóságot is, amikor a Gyula, Városház u. 25. sz. alatti műemlék jellegű, egykori gőz- és kádfürdő épületét felújította, és kiállítást létesített benne. A tárlat a Körös-vidéki tájról, vizeiről, természeti értékeiről, valamint a gyógyfürdőzésről és a népi gyógyászatról mutat be hasznos ismereteket a nagyközönség számára, szórakoztató, élményt adó módon.

A látogatók a fenti témakörökben hagyományos és korszerű kiállítási elemek, multimédiás eszközök segítségével léghajós utazást tehetnek a Körösök vidékén, résztvevői lehetnek egy javasasszony perének, bepillantást nyerhetnek a régi idők közfürdőinek hangulatába, megismerhetik a török-fürdők világát. Iskoláknak lehetősége van kihelyezett tanórák megtartására, és múzeumpedagógiai órákkal is várjuk a Tájvízházba látogató csoportokat. A bemutatóházban külön vetítőterem üzemel, melyben a Körös-vidékkel, árvizekkel, belvizekkel, vízügyi történeti emlékekkel, gyógynövényekkel kapcsolatos filmek közül választhatnak a látogatók.