37. BARBÓCZ SÁNDOR MUNKÁSSÁGA
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
Befogadása: 2023.december 5.
Érték helye: Gyulai Települési Értéktár
Barbócz Sándor Debrecenben született 1952. január 23-án. A zenével már fiatalon megismerkedett, 1961 és 1967 között a debreceni zeniskolában tanult hegedű tanszakon, 1967 és 1969 között pedig a Debreceni Közalkalmazottak Zenekarában játszott. Megismerkedett Kobzos-Kis Tamással, akivel együtt kezdtek ismerkedni a hangszeres népzene rejtelmeivel. 1973-ban a Motolla Együttesben játszott. Ezt követően, alapító tagként a Karikás együttesben muzsikált. 1975-ben házasság révén került Gyulára. 1978 és 1979 között a Népművelési Intézet táncházzenész-képző tanfolyamát végezte el. Megalapította a Békés Bandát 1976-ban, mely számos országos elismerésben részesült, egyike ezeknek a Népművészet Ifjú Mestere cím. Életének évtizedeit a gyulai, békéscsabai és összességében a Békés megyei zenei nevelés, kutatás, gyűjtés, ismeretterjesztés oltárán áldozta. 1984-től a Körös Táncegyüttes zenei vezetője lett. 1986-tól 1998-ig a békéscsabai Balassi táncegyüttes zenei vezetője volt, 1994-től pedig szakmai vezetőként folyamatosan előadások tartása, oktatás, vizsgáztatás és versenyeken való zsűrizés is feladatai közé tartozott, melyet magas szinten folytatott. 1998 és 2014 között a Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Zeneiskola főállású tanáraként dolgozott, 2014-es nyugállományba vonulása után pedig nyugdíjasként tanított tovább. Érezte, és megértette a tanítással járó felelősséget, és a gyakorlati muzsikálás mellett egyre inkább a megszerzett tudás átadását tartotta fontosnak. Hangszeres tudása egy olyan kivételes pedagógus személyiséggel párosult, ami lehetővé tette, hogy kisgyermekeket és felnőtteket is „beoltson” az autentikus népzene szeretetére. Nem csak zenei, hanem emberi példaképpé is vált a tanítványai körében. Bárki kért tőle tanácsot, örömmel és önzetlenül segített neki. Meghatározó személyisége volt Békés megye kulturális életének. A hangszeroktatás mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetett gyűjtései rendszerezésére, feldolgozására. Lejegyzései mind az oktatásnak, mind a népzenetudománynak nagy hasznára válnak. 2017-ben a budapesti Táncháztalálkozó gálaműsorán, a táncházmozgalom érdekében kifejtett munkája elismeréseként Táncház Érmet kapott. 2018. júliusában hunyt el.